Sokszor kérdezik tőlem miért nem jó a Meseállítás után megbeszélni a dolgokat.
Íme egy kis pszichológiai magyarázat. Dr. Kádár Annamária: Mesepszichológia c. könyvéből

Ne tévesszen meg senkit, hogy az írásban gyermek van említve,, mert mindaz amit ír a felnőttre is igaz.

„Nem ajánlott a mesét magyarázni, értelmezni a gyermeknek, mivel ezzel megöljük a varázslatot, és épp azt akadályozzuk meg, hogy az üzenet mélyre hatoljon. Ha lehet, ne kérdezzük vissza a történetet, és ne kezdeményezzünk beszélgetést a mese mondanivalójáról vagy a szereplők jelleméről. ‘Látod, ha te is füllentesz, úgy jársz, mint a róka!’ „Ezért kell mindig segíteni, mert akkor majd neked is segíteni fognak, amikor bajban vagy!’ A varázserejétől lecsupaszított mese megfosztja a gyermeket az önálló problémamegoldás lehetőségétől, attól, hogy a mese többszörös újrahallgatása révén megbirkózzon a szorongásaival, félelmeivel. A személyes problémák megértése és feldolgozása nem lehetséges, ha a szöveget valaki értelmezi és ‘megfejti’ nekünk. A tanulság képi formában, érzelmi szinten marad meg a gyermekben, nem pedig a szülő magyarázatai által. Persze, ha a gyermek szeretne beszélgetni a meséről, akkor legyen időnk meghallgatni, és válaszolni a kérdésekre, amelyeket spontán tesz fel nekünk.”