Kedves Erzsébet,
Soha nem felejtem el ezt az napot régóta nem találkoztunk. Bár emlékszem amikor először és mellettem ültél, már akkor is nagyon empatikus és szeretetteljes személyiség voltál és ez rögtön „átjött”. Ez azóta még erősebb még hitelesebb lett. Jó volt tanulni Tőled, Magamról! Sokat tanultam a rendellenességemről, másságomról, miért nem tudok olyan dolgokat megcsinálni, amik másnak természetes könnyedséggel mennek és hogyan viseljem el ezek hiányát.
A módszer a mese…amit én kaptam, amit én húztam. Az én mesém a KORSÓ, csodás változást hozott az élembe. Nagy utazást tettem meg anélkül, hogy kimozdultam volna Budapestről, és most már tudom milyen fontos, hogy legyen bátorságom vállalni „a repedéseket, csorbulásokat”, mert ezek tesznek különlegessé.
Köszönöm.
Mindig örömmel látom és olvasom a híreidet, azt, hogy tele vagy energiával, megmozgatod az embereket a szó fizikai és lelki értelmében egyaránt, hogy mindig vidám vagy, és ez ‘ragályos’. Bár nem mindig tudok részt venni a foglalkozásokon, ez az energia, a tudat, hogy vannak ilyen emberek a világon, körülöttem, a lehetőség tudata, hogy bármikor felkereshetem őket, hogy ott vannak és csak ki kell nyújtanom a kezem, nagyon nagy megnyugvást ad és felszabadítja az energiáimat arra, hogy a saját dolgaimmal boldogulni tudjak. Talán érdemes lenne erről egyszer egy pszichológiai tanulmányt írni, az lehetne a címe: „Láthatatlan pszichológia” és azoknak az áldozatkész, nagy tudású, pozitív életszemléletű embereknek a munkájáról szólna, akik így, fáradhatatlanul és sokszor mostoha körülmények ellenére is biztatást és támaszt nyújtanak nem csak azoknak, akiket fizikailag elérnek, hanem azoknak is, akik ezt látva és tudva megerősítést kapnak saját dolgaikban. Én köszönöm Neked ezt, a biztonság érzését, és kívánom, nem teljesen „önzetlenül”, hogy az év hozzon újabb ötleteket, sikereket, lelkes tanítványokat és az ezekhez szükséges fáradhatatlanságot, energiát és kicsattanó egészséget!
Köszönöm és köszönjük, hogy VAGY!
Bora
Bora
——————————————————————————
Kedves Erzsike!
Köszönöm a vasárnapot, nagyon jól éreztem magamat és rendkívül hasznos volt.
A munka végén kérted azt az egy szót, amivel útnak indultunk aznap.
Az én egyszavasom a megértés volt.
És tudatom Veled, hogy nemcsak arra az ügyre vonatkozott, ami aznap kiviláglott számomra, hanem csodák csodája, azt vettem észre magamon, hogy a férjemmel is megértőbb lettem.
Egyszóval, a megértésem begyűrűzött.
Kíváncsian nézek elébe a következő foglalkozásodra is.
Én is szeretetteli, áldott békés karácsonyt kívánok jó egészségben és boldogságban.
Tündér Zsazsa
———————————————————————————————————————————————