A magatartászavarok hátterében számos dolog állhat. Sem a háttérben álló ok, sem a magatartászavar felismerése nem könnyű feladat, főleg kamaszkorban mosódnak el a tinédzser határfeszegetésnek, valamint a magatartászavaros viselkedésnek a határai. Felismerésük mind önálló, mind kísérőbetegségként való jelentkezés esetén kiemelten fontos, a megfelelő kezelés mellett ugyanis a magatartás- vagy beilleszkedési zavaros gyermekből is egészséges felnőtt válhat.

A magatartás és a beilleszkedés zavarai és kapcsolatuk az ADHD-val

A magatartás-, valamint a beilleszkedési zavarok számos formában jelenhetnek meg, aminek köszönhetően felismerésük nehéz, hiszen határai minden korosztálynál összemosódnak a szokásostól eltérő, azonban még normális viselkedéssel.

A zavarok hátterében számos ok állhat, melyek egyike az idegrendszer esetleges súlyos éretlensége, ami közvetlenül vezet ilyen zavarok kialakulásához.

Magatartás-és beilleszkedés zavara, mint másodlagos tünet

Ennél azonban sokkal jellemzőbb az, hogy a magatartászavar más problémák másodlagos tüneteként jelentkezik, többnyire az ADHD-hoz kapcsolódó tanulási zavar vezet magatartási és beilleszkedési zavarokhoz. Emellett előfordul, hogy a családi szocializáció során felmerülő problémák vezetnek ilyen zavarokhoz: a szülőkkel való nem megfelelő kapcsolat, az érzelmi elhanyagolás vagy a családon belüli erőszak; de ilyen jellegű zavarokat okozhat a nem megfelelő családi minta is.

Későbbi életkorban jelentkező magatartászavarok, illetve a fenti okok hiányában gyanakodhatunk a kortárs csoport hatására. A zavarokat nem csak a „rossz társaság” okozhatja, hanem éppen a társaság hiánya, az osztályokban kialakuló csoportdinamika nyomán létrejövő sehova sem tartozás.

Az ADHD-hoz kapcsolódóan gyakran jelentkezhetnek ezek a problémák, ezért fontos az ADHD mielőbbi felismerése és kezelése, illetve a magatartászavarok jelentkezése esetén a háttérben rejlő okok teljes mértékű felderítése, lehetőség szerint megszüntetése.

A figyelemhiányos ADHD tünetei

Megjegyzendő, hogy az ADHD minden típusának tünetei tapasztalhatóak szinte minden gyermeknél alkalmanként, azonban ez nem jelent automatikusan figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart: a tünetek legalább hat hónapon át tartó, folyamatos fennállása esetén gyanakodhatunk ADHD-ra.

A figyelemhiányos ADHD esetén az alábbi tünetek közül legalább hat jelentkezése tapasztalható hosszú távon:

• nem követi az utasításokat,
• nehezen koncentrál, legyen szó otthoni vagy iskolai játékos feladatok megoldásáról,
• hajlamos elveszíteni a feladatok megoldásához szükséges eszközöket,
• képtelen tartósan figyelni, csendben maradni, hallgatni,
• rendetlen,
• nem képes a részletekre ügyelni,
• nehezére esik az időbeosztást igénylő feladatok megoldása,
• figyelme könnyen elterelődik,
• feledékeny.

A hiperaktív / impulzív ADHD tünetei

Az ADHD másik típusát az impulzív/hiperaktív ADHD jelenti, mely esetben a gyermekeknél tapasztalható a klasszikus, köznyelvben is ismert hiperaktivitás. Az alábbi tünetek közül legalább hat tartós jelenléte esetén gyanakodhatunk:

• a gyermeknek rendellenes a mozgáskultúrája, furcsán szalad, kúszik, mászik,
• állandóan nyugtalan,
• nem képes csendben játszani,
• kimondja a választ, mielőtt a kérdés teljes egészében elhangzana,
• félbeszakít másokat,
• nem képes egyhelyben ülve maradni,
• folyamatosan beszél,
• mindig mehetnékje van, indulna valahová,
• türelmetlen, nehezen várja ki, hogy sorra kerüljön.

A magatartászavar kezelése

Természetesen a magatartászavar megfelelő kezelésének alkalmazkodnia kell a kiváltó okhoz. Ennek megfelelően számos módszer létezik, melyek között a választás csak a megfelelő diagnózist követően lehetséges.

A családi szocializáció, vagy a negatív családi normarendszer okozta magatartászavarok elsősorban családterápiával, illetve szükség esetén egyéni pszichoterápiával kezelhetőek. Emellett könnyedén elsajátítható a csoportdinamikai jelenségek megfelelő kezelése is, ami közvetve kezeli az ennek okán kialakuló magatartászavarokat. A közvetlenül kialakuló magatartászavar kezelése ezzel szemben általában viselkedésterápiával történik.

A tanulási nehézségekre épülő magatartászavar esetén szintén gyakran hatásos módszer a viselkedésterápia, melynek célja azonban nem a magatartásváltozás, hanem a tanulás könnyítése, s ezáltal sikerélmények elérése. A sikerélmények hatására ugyanis a gyermek felhagy kompenzáló viselkedésével. Hasznos lehet még a különböző stresszoldó technikák elsajátítása, hiszen ennek segítségével a korábbi kudarcok feldolgozhatóak, a gyermek könnyebben továbblép és a fejlődés látványosan gyorsabbá válik.

Milyen magatartás utalhat magatartászavarra?

A háttérben álló okok, valamint a gyermek karaktervonásainak függvényében a magatartászavar számos formában megjelenhet, a lényeg a kudarcot és ezáltal stresszt okozó helyzetek elkerülése. Ezt a célt elérheti a gyermek folyamatos bohóckodásával, míg mások a hisztivel vagy éppen a kortársak ellen fordított agresszióval törekszenek a kompenzálásra.

Mi okozhat beilleszkedési zavart?

A beilleszkedési zavar és a magatartászavar általában ok-okozati összefüggésben állnak, melynek oka egyértelmű: a beilleszkedési nehézségek kudarckerülő magatartásokhoz vezetnek, és viszont. Például az agresszióban megnyilvánuló magatartászavar a beilleszkedés nehézségét okozhatja.

A beilleszkedési zavarok hátterében azonban számos dolog állhat. Okozhatják a gyermek veleszületett karaktervonásai éppúgy, mint a nem megfelelő szocializáció, azaz a szociális izoláltság vagy az alul-szocializáltság.

Emellett állhat a hátterében trauma, érzelemzavar, észlelési- vagy részképességzavar, figyelem-, tanulás- vagy mozgászavar is.