Forrás: http://www.hellingerintezet.hu/tartalom/bert-hellinger/1

Bert Hellinger

1925. december 16-án született a németországi Leimen-ben katolikus szülők gyermekeként. A keresztségben az Anton nevet kapta, később maga vette fel a Suitbert nevet Szent Suitbert után, aki 637-713 között a frízek apostola, vándorpüspök volt. A név jelentése: gyorsaság vagy erő révén ragyogó. Édesapja mérnök volt, az édesanyja életének előterében a férjéről és a három gyermekről való gondoskodás állt.

Tanulmányait Kölnben kezdte, majd tízéves korától Löhrben, a marienhilli szerzetesrend internátusában, illetve – ennek államilag elrendelt feloszlatása után – 1941-től Kasselben folytatta. 1942-ben, 17 évesen behívták munkaszolgálatra, egy évvel később pedig sorkatonaként a nyugati fronton, Franciaországban harcolt. Achennél amerikai hadifogságba esett. Egy belgiumi hadifogolytáborba került, ahol társaival együtt a hadsereg utánpótlásban dolgozott szigorú körülmények között. Egy év fogság után társai segítségével megszökött. A szökés után rövidesen növendék lett a marienhill-i szerzetesrendben. A szerzetesrend tagjaként a würzburgi egyetemen filozófiát, teológiát és pedagógiát tanulhatott. 1951-ben pappá szentelték. A rend vezetői 1952-ben a dél-afrikai Unióba küldték. Az ottani egyetemen pedagógiát tanult még három évig, hogy felsőfokú tanári képesítése legyen.

Egyházi vezetőitől sokféle megbízást kapott a kulturális munkák területén. Papi szolgálatot látott el egy nagy létszámú gyülekezet katedrálisában; misszionáriusként dolgozott, amikor is a helyi közösség plébánosa valamint egy nagy bennszülött elitiskola igazgatója és tanítója lett; továbbá foglalkozott tanítók továbbképzésével. Ebben a közegben figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének.

1964-ben ismerkedett meg a csoportdinamikus önismeretfejlesztéssel és az újonnan elsajátított módszerrel vezetett csoportjai révén nevet szerzett magának a német szakmai körökben. A hatvanas évek végén pszichoanalitikus-képzésen vett részt Bécsben, majd újabb és újabb módszereket tanult, amelyeket egymás után próbált ki és épített be terápiás munkájába. Ilyenek például az ősüvöltés-terápia (Arthur Janov), a tranzakcionális analízis (Eric Berne), a hipnoterápia (Milton Hyland Erickson), a rendszerszemléletű családterápia, a neurolingvisztikus programozás (John Grinder, Richard Bandler). Különös jelentősége volt számára a kontextuális terápia  a magyar származású Amerikában élő Böszörményi-Nagy Ivántól.

Közben 1971-ben kilépett a szerzetesrendből és megvált papi kötelezettségeitől. Gondolkodásmódja áthidal minden ideológiát, fölöttük áll, a létezés középpontjára figyel, ahová már- vagy még nincsenek szavaink. Egy jellemző mottója:

„A legmélyebb valóság nem a boldogság, hanem a fájdalom. Ez a legvégső valóság. Hogy miért, azt nem tudom megmagyarázni. De valószínűleg azzal áll kapcsolatban, hogy a fájdalom teszi lehetővé, hogy búcsút vegyünk az átmenetitől. Ha összességében nézzük az élet valóságát, akkor azt látjuk, hogy átmeneti és mulandó. Mögötte azonban valami maradandó hat, bármi legyen is az. Nem tudom és nem is akarom definiálni. Ám a fájdalom arra utal, ami mögötte van. A fájdalom teszi lehetővé, hogy meglássuk és elinduljunk felé.”

A családállítás módszerével először Amerikában találkozott. Később – a nyolcvanas évek elején, a Lindauban megrendezett Pszichoterápiás Hetek alkalmával – Thea Schönfelder csoportjában szerepvállalóként volt része abban a meghatározó jelentőségű élményben, amelynek hatására a módszert alkalmazni kezdte. Állításokkal a nyolcvanas években kezdett el foglalkozni és azt hamarosan a pszichoterápia igencsak hatékony módszerévé fejlesztette, amellyel a terapeuták és klienseik a problémák megoldásának forradalmian új lehetőségét kapták a kezükbe. Mindezt 1988 és 1993 között tartott előadásaiban fogalmazta meg és tette ismertté először nagyobb közönség előtt. Bert Hellinger rendszeresen demonstrálta módszerét a kollégák által szervezett nagycsoportokon, és hamarosan megjelent – Gunthard Weber szerkesztésében – a terápiáját bemutató könyv.

1992-től a Hellinger-féle családállítás rohamosan terjedt a német nyelvterületen, a kilencvenes évek végétől pedig az egész világon. Jelenleg a szellemi mozgással kapcsolatos tapasztalatainak tanítása és átadása áll tevékenységének központjában.