Ön a Reform régió Egészségnevelő, Oktatási, Kulturális és Sporttánc Közhasznú Egyesület Pszicho-Edukációs Műhelyének honlapját olvassa
Programjainkat az Ön adományaiból is szervezzük! Így ennek megfelelően az alábbi programot is! Ezért tisztelettel kérjük legyen szíves adója 1%-val támogassa Reform Régió, Egészségnevelő, Oktatási, Kulturális és Sporttánc Közhasznú Egyesületünk munkáját!
Adószámunk: 1 8 2 4 4 6 6 9 – 1 – 43
Felajánlását előre is köszönjük!
A családfelállítás, más néven Hellinger-terápia, problémáink valódi okait tárja fel, így a legmélyebb szinteken old és gyógyít – megalapozva ezzel az új lehetőségek és egy szabadabb élet kezdetét.
A módszer többek között a következő esetekben nyújthat megoldást:
- párkapcsolati nehézségek, újra és újra visszatérő, hasonló konfliktusok az ellenkező nemmel
- életcél hiánya, önértékelési problémák
- munkahelyi, hivatásbeli kudarcok, pályamódosítás időszaka
- anyagi, pénzügyi gondok, melyek akár már nagyon régóta kísérnek bennünket
- hosszan tartó, visszatérő egészségi problémák
- családtagjainkkal, szüleinkkel, gyermekeinkkel fennálló rossz kapcsolat
- lelki nehézségek (depresszió, halálvágy, pánikbetegség stb.)
- egyéb akadályok és nehéz helyzetek életünk bármely területén, melyeknek nem találjuk az okát és megoldását
A terápia során csoportban dolgozunk, de egyéni állításra is van lehetőség (lásd a “A családfelállítás menete” című részt).
A morfogenetikus mező
A Bert Hellinger által kidolgozott módszer magja a morfogenetikus mező létezése és annak használata a terápia során. Egy olyan információs energiamezőről van szó, mely mindent megőriz “emlékezetében”. Ez a mező nem a szó hagyományos értelmében vett energiával bír, mivel hatásai átjutnak a tér és idő gátjain, ami a normális energia áramlásában akadályt jelentene. Egy családrendszer tagjai is együttesen egy mezőt alkotnak: egy olyan információs halmazt, mely elraktároz magában mindent, amely valaha is történt az odatartozókkal (akár cselekvések, akár érzések szintjén) és mindez a rendszer tagjaira hatással van. Ha valahol a családrendszerben felborul a harmónia (családtagok közötti éles viszály, eltitkolt kapcsolatok, tabuként kezelt tragédiák stb.), akkor a benne élők a saját életük során fognak olyan falakba, nehézségekbe ütközni, melyek megakadályozzák őket abban, hogy kiteljesedett, boldog életet élhessenek. Ezen felül a mezőben lévő torzulások időről időre megismétlik önmagukat, így könnyen előfordulhat, hogy valaki olyan családrendszerbeli terheket, “sors-örökségeket” cipel a hátán, amelyek gyökerei több generációval korábbra nyúlnak vissza. Az ilyen megterhelt pontokat fel lehet oldani, ki lehet simítani a családfelállítás módszerével. A résztvevők segítségével, közreműködésével fel lehet tárni a problémák valódi okait, rá lehet világtani, hogy a családrendszeren belül pontosan milyen konflikusok azok, melyek negatív hatással vannak a felállítást kérőre.
A családfelállítás menete
A csoportos családfelállításon körülbelül 8-15 ember vesz részt. Vannak, akik saját élethelyzetük megoldására kérnek állítást, a többiek pedig segítő résztvevőként vannak jelen. A koordinátor kérésére az a személy, aki a felállítást kéri, pár mondatban felvázolja, mi is a probléma, amelyen javítani szeretne. Ezután a jelenlevők közül képviselőt választ magának, illetve a koordinátor által megjelölt családtagoknak – és kezdődhet is a terápia maga. Innentől kezdve az érzéseké a főszerep: lehetőleg hang nélkül, csupán lassú mozdulatokkal és gesztusokkal kísérve alakul ki az a kép, mely a szemünk elé varázsolja a megoldani kívánt helyzetet, kapcsolatokat. Minden résztvevő aszerint cselekszik és mozdul el a térben, amit éppen érez – az adott pillanatban feltámadt érzéseknek megfelelően közelít egy másik szereplő felé vagy épp távolodik el tőle, esetleg öleli át vagy mered rá szúrós tekintettel. Ezernyi módja van annak, hogy kifejezésre jutassák a felállításban képviselőként szereplők az érzéseiket, hiszen ilyenkor egy számukra idegen embernek a lelkével kerülnek kapcsolatba, így teljesen “tisztán”, előítéletek és zavaró vélemények nélkül tudják átadni magukat a másik ember családrendszerének és az általuk képviselt személynek. A cél: a felállított képviselők által megjelenített mezőben körvonalazódó konfliktus feloldása, melyet az adott helyzettől függően gyógyító mondatokkal, gesztusokkal, a mező által megkívánt lelki tisztulással lehet elérni. Legtöbbször akkor fejeződik be egy felállítás, ha minden képviselő békésnek és harmónikusnak érzi magát az adott helyzetben.
Egyéni állítás: működési elve ugyanaz, mint a csoportos terápiának, azonban itt a terapeuta és az állítást kérő négyszemközt dolgoznak. Az egyes személyeket papírlapok vagy bábuk helyettesítik, ezeket felhasználva rajzolódnak ki a családi kötődések, blokkok, érzések, melyek végül feloldásra kerülnek. Az egyéni családállítás ideális azoknak, akik nem szeretnének egy egész csoport előtt megnyílni, vagy valamilyen okból nem tudják megvárni a csoportos terápiát.
Bert Hellinger
Bert Hellinger 1925 decemberében született egy délnyugat-németországi kisvárosban. Filozófiát, teológiát és pedagógiát tanult, majd a kényszerű katonaéveket követően belépett a katolikus egyház kötelékeibe. Misszionáriusi küldetést vállalt Dél-Afrikában, 16 évet töltött a zuluk földjén. Itt figyelt fel arra, hogy a természeti népeknél mekkora jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének.
Miután visszatért Európába, kilépett az egyházi szervezetből, majd pszichoanalitikai tanulmányokat folytatott. Ezzel ötvözve az Afrikában szerzett tapasztalatait kialakított egy új munkamódszert és elnevezte Familienaufstellung-nak, melyet szó szerinti fordításban családfelállításként vett át a magyar szóhasználat.
Ungvári Csaba írása
Bert Hellinger figyelt fel arra, hogy testi-lelki problémáink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjesztett családhoz, az ún. klánhoz tartozik, függetlenül attól, hogy tudunk-e a létezéséről, vagy nem. Ez a mező, a tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvannak a saját működési mechanizmusai.
Ebbe a nagy egészbe ágyazódik be az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud.
.
Hellinger a nyolcvanas évek második felében kezdte el módszerének kidolgozását. A pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció-analízis és a családterápia módszereit saját eseteinek alapos tanulmányozásával és megfigyeléseivel ötvözve túllépett a hagyományos nyugati pszichológia megszokott fogalmi keretein, és új módszerével rövid időn belül igen látványos sikereket ért el. A kilencvenes években Németországban, 2000-től pedig világszerte futótűzként terjedt el a szisztemikus-fenomenologikus rendszerterápia, közismertebb nevén a családfelállítás nevű módszer.
.
A szisztemikus-fenomenologikus családterápia, röviden a „családfelállítás” ennek a mezőnek a „megkérdezése”. A módszer a külföldi és a hazai tapasztalatok szerint rendkívül erőteljes, pontos és hatékony. Egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy ezeket a terheket nagy katarzisokat okozó csoportos és egyéni foglalkozásokon mintegy letegyük. A módszer hatékonyságát azok apozitív változások igazolják, amelyek az eddigi foglalkozások résztvevőinek életében – sokszor azonnal – következtek be.
Hellinger módszere megfigyeléseken alapul, ám ennek a mezőnek a létezését Rupert Sheldrake angol biológus és filozófus számos, a nyugati tudomány kritériumainak megfelelő kísérlettel bizonyította (ő morfogenetikus mezőknek nevezi az összetartozó élőlények közötti láthatatlan hálót).
A megfigyelések szerint a családi lélekben / mezőben szigorú törvények uralkodnak, melyek, ha megsérülnek, generációkon keresztül negatív hatással vannak a család tagjaira. Ezek:
· Az odatartozás joga: a kiterjesztett család (a klán) minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog azonban sokszor sérül: van, hogy valakit ténylegesen kitagadnak, vagy hogy ne fájjon az emléke pl. egy korán meghalt kisgyereknek, igyekeznek elfelejteni, úgy tesznek, mintha az illető soha nem is létezett volna. A gyerek energetikai lenyomata ott van a mezőben, csak a viselkedés szintjén van vákuum a helyén. Különös jelenség az elvesztett ikerpár esete: az újabb vizsgálatok szerint minden 12. terhesség ikerterhességnek indul, ám az egyik iker egy pontnál nem fejlődik tovább. Nyomtalanul felszívódik. Ám annak az egynek a lelkében ott van az elveszett ikertestvér lenyomata, és akár egy életen át tudatlanul keresi őt. Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy a „nagypapa szívinfarktusban” halt meg, holott öngyilkos lett, mert ezzel a sorsát tagadtuk meg, vagy X nagybácsi a család fekete báránya lett, ezért mintegy töröltük a családi köztudatból.
· A hely törvénye: minden egyes családtag kizárólag „a saját helyén” élhet jó életet. (Vesd össze a puzzle játék alapgondolatával: akkor teljes a kép, ha minden darabkája megvan és mindegyik darab a helyén van. Az ember a szülőjétől kapja az életet. A szülő a Nagy, a gyerek a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülőjével egy szinten lévőnek éli meg saját magát (pl.: aktívan beleavatkozik a szülők kapcsolatába, pártot fog és tanácsot ad), vagy a szülőjénél is nagyobbnak (pl.: megadom neked apám, amit annak idején nem kaptál meg a nagyszüleimtől), élményszinten egy vagy két generációs létrafokkal feljebb ugrik a saját helyénél. Így nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Élményében hiányzik a gyerek-lét, amit majd nagy valószínűséggel a párkapcsolatában fog megpróbálni pótolni.
· Rend van törvénye: arról beszél, hogy rendnek kell lenni vízszintes irányban is az azonos létrafokokon állók között van első, második, harmadik, sokadik, aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a rendszerbe: első, második, sokadik gyerek, első, második, sokadik fontos kapcsolat az ember felnőtt életében. Ha elveszik az őt megillető helyet, azt a rendszer „jóváteszi”. (Lásd Jákób Ézsau vagy a Buddenbrock ház történetét.)
· A kiegyenlítődés törvénye, mely szerint egy teljes mértékben igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret működik a családi lélekben: ha valakivel valami életbevágóan rossz történik (ilyen „rossz” az is, ha valaki nem kapja meg az őt megillető helyet és tiszteletet, ld. fentebb), akkor másvalaki, rendszerint egy egy-két generációval később született gyerek ugyanúgy él, érez és viselkedik, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el szüleit, szerelmét, gyerekét, mintha őt érte volna valamilyen sorscsapás. Mintha azt mondta volna a lelkében:
„Kedves szülőm, nagyszülőm, rokonom, inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te.” „Ha menned kellett, akkor követlek – a halálba, a rossz sorsba, a betegségbe.” „Átveszem Tőled a nehéz érzelmeidet, hogy ezzel is segítsek Neked.”
Ha ezen törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a három törvény valamelyike, és a rendszer, a családi lélek megkezdi a kiegyenlítő (jóvá tevő) mozgásokat, azaz működésbe lép a rendszer-lelkiismeret.
Ezek a fogadalmak, mint mondtuk, nem tudatosak, ám annál erősebben irányítják az ember életét.
.
A laikus számára első olvasásra hihetetlennek tűnő módszer eddig számos terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást. A módszer annyira új, hogy egy éve készült el Németországban az első leközölt katamnesztikus vizsgálat, mely szerint a családfelállítást követő évben a megkérdezettek 78%-ának életében markáns pozitív változás állt be, 14 %-uknak pedig javult az állapota. Megszűntek az addig, a saját élettörténet alapján érthetetlen depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok, öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakult ki gyógyíthatatlan irreverzibilis változás, a testi betegségek is javultak.
.
Nézzünk néhány példát, milyen esetekben valószínű, hogy beindul a rendszer-lelkiismeret, és egy gyerek megpróbálja „jóvátenni” azt a rosszat, ami a felmenőjét érte: ha valaki nem tudott megszületni, vagy megszületett, de viszonylag hamar meghalt; ha valakit nagy, életbevágó sorscsapások és veszteségek értek; ha valaki nagy bűnt követett el, és vezekelnie kellene; ha valakit ténylegesen kitagadtak vagy mintegy „töröltek” a családi köztudatból.
.
Kik tartoznak a klánba, a családi lélekbe? A testvéreink, a szülők és a testvéreik, a nagyszülők és a testvéreik, esetenként a dédszülők, és a szülők és nagyszülők házassága előtti fontos kapcsolatok.
Ez az ember- ill. lélekcsoport az, kinek sorsa, úgy látszik, össze van kötve egymással, akár tudnak róla a tagok, akár nem.
Minden és mindenki egy. Mindannyian össze vagyunk kötve. – Sokat halljuk mostanában ezt a Vízöntő korában. Ám hogy a „mindenki” egy részével, a családunkkal egyek vagyunk, azt ha eddig homályosan érezhettük is, most Bert Hellinger családfelállítás néven ismert módszerével közvetlenül is megtapasztalhatjuk. És ha megtapasztaltuk, és letettük a magunkra vállalt sorsokat, érzelmeket, akkor onnantól a kezünkbe vehetjük az életünket. Az életünket, ami szüleinken, nagyszüleinken, dédszüleinken keresztül érkezett el hozzánk, és csinálhatunk belőle valami nagyon jót, hogy lássák, érdemes volt továbbadni nekünk. A legnagyobb ajándékot, amit csak ember embernek adhat.
Családállításra jelentkezés: farkasn.erzsi@gmail.com
