Cikk a Zumbáról

Kolumbia, forró, latin hangulat, hatalmas bulik, csinos lányok, izmos fiúk. Ha hiszed, ha nem, ezeket a fogalmakat mind egy dolog köti össze. Világszerte több millió rajongó él, akik időt és energiát, sokszor pénzt nem sajnálva űzik az új őrületet: a Zumba Fitnesst!

Ha két évvel ezelőtt odamegyek hozzád az utcán és azt kérdezem: Tudod, mi az a Zumba? – valószínűleg kapásból elküldesz melegebb éghajlatra, joggal feltételezve, hogy valami ócskaságot próbálok rád sózni. Azonban 2012-re már inkább az számít furcsának, ha az ember élete során legalább egyszer nem futott bele ebbe a fogalomba.

Hogy mi is a Zumba? Története egészen a kilencvenes évekig nyúlik vissza. Akkoriban egy kolumbiai fiú, Beto Perez, aki aerobikoktatóként kereste a kenyerét, egyik nap elfelejtette magával vinni zenéit az órájára. Nem volt túl sok ideje gondolkodni, gyorsan ki kellett valamit találnia, hogy ne távozzanak elégedetlenül vendégei. Kiszaladt a kocsijába, kikapta a kazettát a rádióból és azt vitte az aerobik zenéi helyett. Nem nehéz kitalálnunk, hogy egy vérbeli kolumbiai fiú mégis milyen zenéket hallgat. Bizony! Ezekre a latinos, spanyol nyelvű dallamokra persze nem lehetett csupán hasizomgyakorlatokat végezni. Ezért Beto vegyíteni kezdte a salsa, cumbia, reggaeton és merengue latin táncok lépéseit egy-egy aerobik mozdulattal. A vendégek látták, hogy egy egészen újféle órán vesznek részt. És tetszett nekik. Még többet akartak. Követelték Beto-tól, hogy legközelebb is ilyen ’’táncos aerobik’’ órát tartson. Itt, ezen a szent – eredetileg szerencsétlennek ígérkező – órán született meg a Zumba Fitness.

Persze minden kezdet nehéz, ez itt is így volt. Ugyanis mind a fitness világ, mind a táncosok teljesen felháborodtak a Zumbán. Mivel e kettő keverékéből állt össze, egyik sem volt igazán, s ez váltotta ki a versenytáncosokból vagy éppen a nagy fitness/aerobik múlttal rendelkező nevekből az unszimpátiát. Miután azonban látták, hogy az embereknek ez tetszik és kell, utat adtak Beto-nak, ezzel együtt pedig a Zumba elindult Amerikából világkörüli hódító turnéjára.

Emlékszem, mikor 2010-ben egy barátnőm elvitt életem első órájára. Mivel világ életemben táncoltam, nagy érdeklődést mutattam a téma iránt, ezért sem kellett kétszer mondani, hogy menjünk. Belépve a terembe azonnal tátva maradt a szám: a hatalmas Zumba-s logóval díszített színes plakáton kívül figyelmem az oktatóra (instruktorra) tévedt, aki egy szintén Zumba feliratú sportmelltartót viselt csupán, hosszú, fehér gatyával. Mindig csak a TV-kben láttam hasonlóan jópofa és figyelemfelkeltő öltözéket, ott 3D-ben azonnal levett a lábamról. Nem akartunk az első sorba állni, azonban csak ott maradt hely. Arra számítottam, hogy hatalmasat fogok égni elöl és az egész terem az én hátsómon szórakozik majd. De nem ez történt. Amint meghallottam a dübörgő kubai salsát, egyből el akartam sajátítani a hozzá tartozó lépéskombinációkat is. Csak a táncon járt az eszem. Én akartam lenni a csajszi a Dirty Dancing-ből.

De jött a gyorsabb tempójú merengue, majd a kolumbiában honos cumbia. Mind-mind számomra addig ismeretlen táncok. Figyeltem az instruktorra, figyeltem a tartásomra, lopva még a szomszédaimat is figyeltem: búskomor tekintetet azonban nem láttam sehol.

Végezetül következett egy kicsit lassabb, ám annál vagányabb tánc, az én személyes kedvencem: a Puerto Ricóból származó dél-amerikai hip-hop, a reggaeton. Az ember szinte maga előtt látja, amint összecsapnak az utcai táncosok a kis karibi térség utcáin. Annyira vad, annyira ritmusos, hogy merem állítani: az alaptáncok közül ezt kedvelik legjobban a vendégek. Ilyenkor ugyanis előbújhat belőlük a kisördög, az az énjük, amelynek létezéséről talán nem is tudtak vagy ügyesen titkolták.

Így telt első órám egy téli hideg napon. Megismerkedtem a négy alaptánccal, amelyek a Zumbában előfordulnak. Már nem volt többé ismeretlen számomra sem a merengue, sem a cumbia, de volt fogalmam arról is, mi az a salsa vagy éppen a reggaeton.

Ekkor kezdődött tehát szerelmem a Zumbával, ami lassan két éve tart, töretlen és napról napra erősödik. Ami roppantul megfogott már az említett órán is, hogy abszolút nem éreztem, hogy az lenne az első. Ez ugyanis a jó Zumba oktató dolga: olyan koreográfiákat kreálni, melyek könnyen követhetőek, de nem unalmasak egy már rutinosabbnak számító vendégnek sem.

A kérdés pedig, ami mindenki fejében megfordul: mennyire hasznos ez? Hidd el, nagyon is az! Az egyik ok, hogy fantasztikus társaság alakul ki egy-egy órán, függetlenül attól, hogy hol zumbázol. Ha megnézel akár egy videót, biztosan jókedvű, mosolygós, táncikáló embereket fogsz látni, kiknek az energiája rád is átragad, ha akarod, ha nem. Az pedig, hogy úgy érzed magad, mintha egy latin partiban ráznád a hátsódat, valóban így van. Ha mozogsz, feltöltődsz energiával, endorfint termel szervezeted, ergó boldog leszel. Sok boldog ember pedig magába szippantja a rosszkedvűeket is. És ezt pont te ne akarnád?

Szellemi értékei mellett kitérnék végül a Zumba fizikai hasznára. Egy gondosan felépített óra minimum 10 perc bemelegítésből és 10 perc nyújtásból áll, közte 40 perc fergeteges táncos-fitnessel. A kartól a csípőig, a combokon keresztül a fenékig tényleg minden porcikádat átmozgatja. Az már csak az oktatón múlik, melyik terület formázására fordít több időt egy-egy óráján.

Bár én is izgultam életem első Zumba-találkáján, felesleges volt. Oktatóként ugyan megvan a saját óratervem, más instruktor vezetésével is tűkön ülve várom, hogy táncolhassak, jól érezzem magam, és közben zsírt égessek a kritikus területekről. Energiabomba oktatóm, az országos Zumba-rendezvények, a hangulat és a világszerte több millió rajongó inspirál nap mint nap, hogy igenis felvegyem a melegítő gatyámat és a Zumba logós felsőt és lerobogjak a legközelebbi fitness terembe, hogy ha csak egy órácskára, de mentálisan én is fűszoknyában ringatózzam a Karib-tenger partjain.