Kedves Érdeklődő!

Ugye tudod, hogy bármit gondolsz is,- legyen az számodra jó, vagy rossz – MINDIG NEKED LESZ/VAN IGAZAD!

Így van ez az olvasással, a Korszerű olvasással = a Villámolvasással kapcsolatban is!

Üdvözöljük a kineziológia világában!

Ennek megfelelően kinyitjuk a könyvet, az újságot és olvassuk, és olvassuk, majd a végén gyakran megállapítjuk, hogy a cikk teljesen érdektelen volt számunkra. Gyakran előfordul az is, hogy az olvasás befejeztével nem is emlékszünk arra, hogy mit olvastunk, miről is szólt az iromány. Ez történik, amikor passzívan, a cél világos megfogalmazása, a szöveg előzetes áttekintése nélkül olvasunk.

Létezik egy módszer és ez Villámolvasás módszere, a „Teljes elméjű fotoolvasási rendszer”, amely lényege az, hogy az olvasás, a feldolgozás, az emlékezés folyamatába a teljes elmét –a jobb és a bal agyféltekét – egyaránt bekapcsolja, és az információkat a feldolgozás folyamán más-más tempóban gyűjti be. A módszert 1970-ben Paul Scheele állította össze és azóta, a világ minden táján, így nálunk is sikerrel oktatják, használják. (A könyve Villámolvasás címmel kapható a Hattyú házban az Agykonroll boltban!) Módszere segítségével bizonyított módon ugrásszerűen megnő az olvasottakra való emlékezés képessége.

Az elemi szintű olvasásnál szinte kényszert érzünk arra, hogy mindent elsőre jól megértsünk, a szöveg részleteit és nagy összefüggéseit egyaránt. Ez igyekezet közben gyakran elveszünk a részletekben, és nem alakul ki az annyira áhított megértés.

Azt mondják, az ember nagyjából 7 ( +, – 2) dologra tud összpontosítani egy időben. Azt is mondják, ha a figyelemből egy, egységet (abból a 7-ből) egy bizonyos dologra összpontosítunk az igen hatékonnyá, tesz a minket.

Nézzük, mi történik olvasás közben, amikor egy ismeretlen írásos szöveggel találkozunk? A teljesség igénye nélkül szedjük össze milyen feladatokkal, kell egyszerre megbirkózni az agyunknak? Először is meg akarjuk érteni a szöveg felépítését, kulcsfogalmait, főbb témáit, esetleg eseményeit, ráadásul a főbb összefüggésekre is emlékezni akarunk, némely adatokat pontosan akarunk tudni, és értékelnünk is kell az olvasottakat, és folytathatnám a sort.

Ilyen követelményekkel szembesülve agyunk túlterhelődik, szinte lekapcsol. Mindenki ismeri azt a kellemetlen érzést: amikor megcsap a kudarc szele, pánikolva menekülnénk a feladat elöl.

Mindezt meg lehet előzni, sőt véglegesen meg lehet szűntetni a Villámolvasás módszerének használatával, amely hozzásegít ahhoz, hogy kb. 150 oldalas, korábban nem olvasott könyvet kb. két óra alatt dolgozzunk fel, 1mp/2oldalnyi információnak az elmébe való juttatásával, 25.000szó/perc idejű 70%-os megértéssel! Ehhez a hatékony olvasási technikához, amely következtében a jövőben ugrásszerűen megnő olvasási és tanulási hatékonyságunk, egy paradigmaváltásra van szükség.

Erről szól a következő cíkk! Villámolvasás vázlata!

Miről is van szó? Az egésztől rész felé haladó olvasási módszerről, amit maga a Villámolvasás módszere is követ és amely a következő lépésekből áll.
1. Felkészülés
2. Előzetes áttekintés
3. Fotoolvasás
4. Aktiválás
5. Sebesolvasás

Tehát az első a felkészülés, amikor is megfogalmazunk egy önmagunk számára fontos célt, aminek az elérése érdekében az irományt olvassuk!

Például; Milyen információt várunk belőle? Mire és mikor akarjuk azt használni? De azt is meghatározzuk, hogy minderre mennyi időt szánunk! Ezután egy könnyed relaxált állapotban elképzeljük mindazt a jót, amiért a feladatot végezzük.

Majd a mandarintechnikát alkalmazva, melyben elképzelünk a fejünk felett és mögött található ponton egy mandarint. Tulajdonképpen nem a mandarinon van a hangsúly, hanem azon a tudatállapoton, amit így elérünk vele. Ez egy ellazult ugyanakkor mégis éber állapot.

Ezt az állapotot fenntartva, következik az előzetes áttekintés amikor is gyakorlatilag három dolgot teszünk: feltérképezzük az anyagot, beindító szavakat keresünk, és döntünk az olvasásról, akarjuk -e egyáltalán tovább olvasni az irományt, vagy nem. Döntünk arról, hogy szolgálja-e az írott anyag, a kitűzött célunkat vagy sem?

Itt, miközben a célunkat a fejünkben tartjuk, elolvassuk a könyv első és hátsó borítóját, a tárgymutatót, a címeket, alcímeket, tartalomjegyzéket, a kiemelt részeket, összefoglalókat, meg keressük azt a részt, ahol a szerző összefoglalja könyve tárgyát, mesél érdekes, és személyes dolgokról, ismerteti a legfontosabb tényeket. Elolvassuk a vastag betűs kiemelt vagy bekeretezett részeket, a tipográfiailag kiugró szavakat, adatokat, sorokat, és tetszőlegesen bele-bele olvasunk a szövegbe, ott ahol épp megakad a szemünk. Tesszük mindezt könnyedén, játékosan, a felfedezés kíváncsiságával, mindenféle teljesítménykényszere nélkül.

Majd a célunkkal kapcsolatos beindító szavakat keresünk! A beindító szavak olyan kulcsszavak, amelyeknek központi szerepük van a szövegben, lényegesek, feltűnőek, gyakran előfordulnak az anyagban. Tulajdonképpen ezek a szavak hordozzák magukban a könyv lelkét, vezérgondolatát. Erre mindössze 10-15 percet fordítsunk.

Ezzel a módszerrel komoly mennyiségű információt lehet begyűjteni egy könyvből. Ha mindezek után elkezdjük a részletes olvasást, akkor már van egy struktúra, egy váz a fejünkben, ami hallatlanul megkönnyíti a további részek megjegyzését.

Tehát már nagyjából tudjuk, miről is szól a könyv és ekkor jött el az ideje, hogy elgondolkozzunk azon; Erre az információra van-e szükségünk? Célunkkal kapcsolatosan ez az, amit tudni akarunk? Fontos-e most a számunkra a könyv témája? Ha igen, minden rendben, folytathatjuk a könyv olvasását. De az is lehet, hogy nem az, akkor félre kell tennünk!

A döntés után következzék a teljes elmével történő Villámolvasás módszer legmeghökkentőbb, legszokatlanabb, legjobbagyféltekésebb lépése, maga a fotoolvasás. Az elgondolás lényege, az a tény, hogy agyunk nem csak tudatosan, hanem tudatalattiban is képes feldolgozni a bevitt informácókat.

A fotoolvasás a fotofókusz állapotban történik, amikor is szemünkkel nem a betűkre fókuszálunk, hanem lágy tekintettel a könyv mindkét lapjára tekintünk. Ily módon erősítjük a szemünk és a tudattalan elménk közötti kapcsolatot. Ilyenkor a perifériális látásunkat használjuk, amelyet már a tudattalan elménk „értelmez”. Az olvasott információ így a tudatalattinkon keresztül jut el hozzánk. A fotofókusz állapotban a könyvet nézve a betűk elmosódottak, és megjelenik a két oldal között egy kisebb sáv, amit „radaroldalnak” nevezünk.

Most jön a dolog egyik legkellemesebb része az a minimum 30 percnyi idő, de ha mód van rá, az a legjobb, ha egy teljes éjszaka, amikor is nem foglalkozunk a könyv témájával. Így, biztosítva időt elménknek arra, hogy rendezze, és megfelelően feldolgozza a bevitt információkat.

Ezután következik az aktiválás melynek során, előcsalogatjuk tudattalanunkból az információkat, amelyet olvastunk. Tulajdonképpen ilyenkor válik tudatossá számunkra az egész anyag, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy kérdéseket teszünk fel saját magunknak az olvasottakkal kapcsolatban.

Lényeges azt azonban tudni, hogy itt még nem fogunk azonnal válaszokat kapni ezekre a kérdésekre. Az egész igazából arra jó, hogy felébreszti kíváncsiságunkat az olvasottakkal kapcsolatban, és így tudattalan elménk elkezdi feldolgozni a bevitt információt, megnyílnak azok a csatornák, amelyek a későbbi, tudatos szinten történő megjelenéshez kellenek majd. Ezután jön a szuperolvasás és merülés. Szuperolvasásnál a megérzéseinkre hagyatkozva fellapozzuk a könyvnek azokat a részeit, amelyeket fontosnak tartunk. Ezeken a lapokon a tekintetünket csak az oldal középvonalán, felülről lefelé, futtatjuk. Lesznek olyan részek, ahol megakad a tekinteted. Itt merülj le, és olvass el hagyományos módodon pár mondatot, egy-két bekezdést, de semmiképp sem többet egy-két oldalnál.

Majd ezután elkezdhetjük az elmetérkép elkészítését. Az elmetérképezés egy jegyzetelési, vázlatkészítési módszer. A különlegessége, hogy úgy a jobb, mint a bal agyféltekét munkába fogja, térben elhelyezve az információkat szerkezetéből, egyediségéből, színességétől fogva egyrészt szórakoztató az elkészítése, másrészt nagymértékben elősegíti az olvasottak hosszú távú megőrzését. A papírlapot, amely lehetőleg A3 nagyságú vagy annál nagyobb, mindig vízszintesen helyezzük el. A lap közepére írjuk, rajzoljuk le a központi fogalmat. Ez lehet, mondjuk a könyv címe. A vizsgáknál a tétel címe. Innen sugár irányban színes vonalakat rajzolunk, és ezeknek a vonalaknak a végére helyezzük el a főbb gondolatokat, fejezeteket, és ha ezekhez is kapcsolódnak kisebb részek, akkor tovább részletezzük a térképet. Egy-egy pontot egy-egy színes odaillő humoros rajzot, karikatúrát, illetve egy-két emlékeztető szót írunk. A rajzolásnak, a színes kis ábráknak az a hasznuk, hogy sokkal könnyebben ugranak be, mert az agyunk elsősorban képekben emlékezik és így, ha a témára gondolunk, előbb ugrik be a színes rajz, mint a szöveg. Célszerű egy-egy ágat, tehát egy-egy témakört azonos színnel és vastagsággal megrajzolni. Az elmetérkép nagy előnye hogy kitűnően látszik rajta az egész és rész aránya. A gondolatok és a témák összefüggése, de látszik a témában való előrehaladás is.

És most jön az utolsó lépés a sebesolvasás. Ezt akkor alkalmazzuk, ha fotoolvastunk, szuperolvastunk, lemerültünk, elmetérképeztünk, és mégis úgy érezzük, szükségünk van még valamire a könyvből, de nem tudnánk pontosan megmondani, mi is az? Ilyenkor hasznos a sebesolvasás. Sebesolvasás közben elkezdjük olvasni a könyvet az elejétől, és szépen végigolvassuk az egészet, de változó sebességgel. Ha olyan részhez érünk, amit fontosnak tartunk, esetleg úgy gondoljuk ez számunkra új információ, akkor lelassulunk, közel a hagyományos olvasás szintjére. Amikor viszont olyan részhez érünk, amit nem tartunk olyan fontosnak, akkor a szemünket gyorsan végig futtatjuk a sorokon. Nem hagyunk ki oldalakat, tehát az egész szövegen végigmegyünk, de a lényegtelen részek felett átsuhanunk. Tehát a olvasási sebességünket dinamikusan változtatjuk. Akkor sem állunk meg, ha olyan részhez érünk, amit tartalmilag nem értünk, nem kezdünk el rajta agyalni, hogy akkor most hogyan is van ez, hanem olvasunk tovább.
Amíg a fotoolvasási lépés „jobbagyféltekés”, tehát inkább a tudattalan elménket mozgósítja, addig a sebesolvasás inkább tudatos szinten történik. A villámolvasás igazi ereje pont ebben rejlik, hogy a teljes elménket kihasználja.
Egyet azonban érdemes tudnunk, és legyünk igazsásgosak, a villámolvasás módszere így az öt lépésében egyben egész. Ugyanakkor ne legyünk merevek, hiszen – ugye tudjuk a maximalizmus megöli a kreativitást- márpedig itt azt is munkába kívánjuk fogni. Tehát kezelhetjük rugalmasan az anyagot, nem kell minden lépést szigorúan betartani, nyugodtan játszadozhatunk az egész olvasási rendszerrel. Ha akarjuk, kihagyjuk az elmetérképezést, vagy akár az egész aktiválást. Próbáljuk ki, mikor mi a legjobb a számunkra. Örömteli játszadozva való olvasást és tanulást kívánok mindenkinek, és ha nem megy – vagy a hasonlattal élve „nem tudsz bicikli nélkül megtanulni kerékpározni” úgy szeretettel várlak a tanfolyamon, de tudd, hogy ott nincs menekvés, a villámolvasáson túl az eredményes tanulást segítő módszerek többszörösét fogod elsajátítani.

Sok sikert kíván Farkasné Erzsébet villámolvasást oktató mentálhygiénés kineziológus az önállóan, szabadon és felelősen gondolkodó emberek segítője +3630/9964166 Jelentkezés: farkasn.erzsi@gmail.com